Belső ima, ráhangolódás
Nem minden érintés mozdul.
Van, ami csendben adja át magát
nem kérdez,
nem kér
csak lüktet,
lélekmélyből induló
körkörös áramlással.
Nem minden adás fáj.
Van, amelyik forrás
Szent nedű
isteni eledel,
Mégis a test gyönyöre,
Amiért a férfi nem törtet,
Ahova a férfi hazatér.
Nem minden eksztázis múló.
Van, amelyik vallomás
Egy lélekmélyből induló
körkörös áramlás.
Egy kiszakadó szóban érkezik:
“szeretlek”
Vagy csak belehullik a nőbe,
mint fény a tó mélyére
és, ha a nő tudja,
ez az élet szándéka,
nem csupán hús és vágy,
akkor nem testet fogad,
hanem lélek-esszenciát.
Ilyenkor a nő nem kér,
Nem ragaszkodik, csak tart
Nem akar, de elér
Nem kíván, de hív
Most már minden érintés másképp mozdul,
és a körkörös áramlás végén a lélek üzen:
Benned újra megszületnék.